Sziasztok,

Újra itt vagyok és remélem mindenki élvezte a Karrier mód blog első részét – itt a második.

Ma szeretném egy kicsit felvenni a tempót és végigvinni az első szezonomat a VfB Stuttgarttal. A Karrier mód tulajdonságaiból mélyebb betekintést nyújtok, hogy hogyan menedzseli a CPU a csapatok játékosátigazolását, beszélek a sérülések körüli problémákról, amikkel találkoztam és elmondom, hogy mi történt az első szezon végén.

Az első szezonom egy könnyű 2-0-ás győzelemmel kezdődött a Ramenskoye elleni barátságos meccsen, Nem volt egy jó meccs, de bebizonyította, hogy Pavel Pogrebnyak egy fontos játékosom lesz a szezonban. Ő az egyetlen a csapatomban, aki rendelkezik „Specialitással” (Speciality, az angol verzióban – a szerk.). Lenyomott két védőt és megszerezte az első gólt a meccsen, ezzel kiérdemelt az „Erő” Személyiség jelvényt („Strength” Personality badge). Sajnos kipróbáltam a saját játékosomat (Vitrual Pro - VP) és a meccs végén összeszedett egy sérülést. A meccs után e-mailt kaptam a sérülés súlyosságáról és a várható hosszáról. A sajtó szintén feljegyezte a sérülést és megemlítették a legfrissebb hírek között...

Eltekintve attól, hogy a VP-m lesérült, a kezdő tizenegyemet küldtem a pályára, mert látni akartam hogyan bírkóznak meg a nehezebb feladatokkal. Ráengedtem a második és a harmadik barátságos meccsemre a szimulációt...

Miután lejátszottam az utolsó barátságos meccsemet, ránéztem a naptáramra…

Az, hogy a barátságos meccseket két győzelemmel és egy vereséggel fejeztem be, megerősített abban, hogy felhagyjak az átigazolásokkal. De a többi csapat még csak most kezdte és újabb aláírásokat látni a legfrissebb hírek között.

A Bayern meg akarja erősíteni a védelmét, így leigazolta a magasan rangsorolt Pepét a Real Madridtól (25 millió euróért). Emellett csábítgatják a svájci Erin Derdiyokot a rivális Bayer Leverkusen csapatától. Ezek az igazolások abszolút esélyesekké teszik őket a bajnoki címre a következő szezonban – de a legnagyobb átigazolási hír Olaszországból érkezett, ahol az Inter leigazolta Samir Nasrit.

De itt az idő, hogy elkezdjem a ligát; a kapitány „Air” Derlpierr vezeti a csapatomat a pályára, majd egy gyors kézfogás az ellenféllel és a játék kezdődik....

A Bremen be akarta bizonyítani, hogy kemény ellenfél és nem volt egyetlen helyzet sem a mérkőzés elején, de ahogy a szurkolók egy kissé elhalkultak, megszületett a szezon első gólja...

Végül minimális különbséggel nyertem (1-0) és Pogrebnyak újra bebizonyította, hogy nagyon erős. Mégis a Mérkőzés Játékosa az új igazolásom M’Bia lett, aki mint egy megszállott játszott a védekező középpályás poszton.

Egész sikeresen játszottam a szezonon keresztül, de meg kell jegyezni, hogy csak Pogrebnyak és Cacau azok a játékosok, akik veszélyesek az ellenfél kapujára. Úgyhogy úgy néz ki, hogy a téli átigazolási időszakban aktivizálnom kell magam. Mind e mellett meg kell, hogy mondjam egyáltalán nem rossz a csapatom. Hála az orosz csatáromnak, akinek egy nagyszerű szezonja volt és a védekező középpálya megszűrte az ellenfél támadásait, a szezon felénél a tabella tetején álltam.

Sajnos az egyetlen címért, amiért versenyeztem az idén, a másodosztályú Hertha BSC Berlin keresztül húzta a számításaimat és kiejtett engem a Német Kupából. Nézzük mi megy Európában...

Amint megnyílik a téli átigazolási időszak, megszerzem Biabiany játékjogát, aki egy gyors fiatal játékosa az Internek. Az igazolás nagyon simán jött létre, az Inter elégedett volt az ajánlatommal és így a jobb szélső körülbelül 12 millió eurómba került. Nagyon boldognak tűnt, hogy csatlakozhatott a csapatomhoz, hiszen vélhetően többet fog játszani. Hogy megtartsam a keretem létszámát, eladtam Rudyt, aki szintén egy fiatal és tehetséges játékos, de még nincs kész arra, hogy bemutatkozzon a Bundesligában. A TSG Hoffenheim csapatához csatlakozott, akiknek úgy tűnik ez valami trükkjük, hogy a Stuttgarttól vesznek játékosokat.

Egy hétre volt a bajnokság fordulópontja, a Bayern München elleni meccs. Biabiany összeszedett egy sérülést és az egyik védekező középpályásom (Christioan Gentner) beszedett egy sárga lapot – ki kell hagynia a déli riválisom elleni fontos meccset.

Hogy ne legyek hosszú… Kikaptam 0-1-re a Bavarian Ginatstól és az egyetlen gólt szerző Mario Gomez megsérült. Innentől kezdett savanyú lenni a szezonom és alig tudtam megtartani a második helyemet. A 34. fordulóban a Bayer Leverkusennel (1 ponttal lemaradva) és a Schalkéval (3 ponttal lemaradva) harcoltam érte. Hogy még nehezebb legyen, az SC Freiburg csapatával játszottam, akik szintén egy Dél-Németországi rivális és igyekeznek elkerülni a kiesést. Az utolsó fordulóban fog eldőlni...

Hamar vezetést szereztem, de a Freiburg összekapta magát és kiegyenlítettek a félidő előtt. Egy gyors pillantást vetettem a többi meccs félidei eredményére és úgy láttam, hogy nyernem kell, mert mind a Leverkusen, mind a Schalke vezet. A tenyereim ezen a ponton kissé izzadtak lettek, mert úgy láttam elúszik a szezonom. De mindent egy lapra feltéve felcseréltem a 4-2-3-1-es taktikámat a 3-4-1-2-re... Bajnokok Kupájá (BL, csak nincs licenc) jövök! Egyre közeledett a meccs vége, de mint az egész szezonban érkezett Pavel Pogrebnyak. Ő szerezte az euró milliókat érő gólt, ami egyenesági kvalifikációt jelent a BK-ba. Egy kis örömtánc után, amit a kollégáim elég furcsa szemekkel néztek, itt az ideje, hogy felvegyem a teljesítményemért járó jutalmat. Ezt egy levélben kaptam meg a pénzügyi frissítésekről.

Az első szezonomban voltam fönt is, lent is – de végül egész sikeresen fejeztem be. Már alig bírom kivárni, hogy elkezdődjön a második szezonom és összemérjem a tudásom Európa top csapataival a Bajnokok Kupájában.

Hamarosan több jön…

Marcel

Valamint felkerült a galériánkba 15 új kép a Karrier módról, szintén Marcel jóvoltából. Ezekből ami a legszembetűnőbb talán, hogy sikerült realizálni a csapatok erejét és például a Manchester United nem a kiesés ellen harcol, hanem a bajnoki címért.